ELSOMFORDÁL tárgyatlan ige (
bizalmas)
Feltűnést kerülve, lopakodva, rossz lelkiismeretét magatartásával elárulva, esetleg megszégyenülve, v. mert nem érzi magát jól vhol, lassan eltávozik vhonnan; odábbáll.
Rákiáltott a kutyára, s az elsomfordált az ajtóból. A rajtakapott tolvaj igyekszik elsomfordálni a közelből. □ Nagy inség az, mikor az embernek mindenütt "éljent" kiabálnak a fülébe, akárhová akarna is elsomfordálni. (Jókai Mór) Mint akit rajtakaptak, elsomfordáltam. (Gelléri Andor Endre)
- elsomfordálás; elsomfordáló; elsomfordált.