ELMESZESEDÉS [e-e-e-ë] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában az elmeszesedik igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vmi elmeszesedik; mészlerakódás vmely (élő) szervezetben.
A forrás vizében heverő fadarab elmeszesedése; a csontok, a porcogók, az ízületek elmeszesedése; az ér falának elmeszesedése. || a. (
biológia) <Az állati és az emberi test szilárd vázának kifejlődése során> az a folyamat, hogy a porcos részek elmeszesednek, mész(sók) lerakódása következtében keménnyé, csontossá válnak.
A csecsemő koponyájának elmeszesedése. || b. (
orvostudomány)
Kóros elmeszesedés: mész(sók) lerakódása a test szilárd vázában nem megfelelő helyen és a rendestől eltérő életkorban.
A csigolya porcainak kóros elmeszesedése. || c. (
orvostudomány) A tüdőben levő tuberkulotikus gócok gyógyulási folyamata mész(sók) lerakódása folytán.
A kavernák, a bal tüdőcsúcs elmeszesedése. Szépen halad az elmeszesedés. || d. (
növénytan) Mészsók, ill. szénsavas mész lerakódása a növényi sejtfalban.
- Szóösszetétel(ek): érelmeszesedés.
- elmeszesedési.