ELSEKÉLYESEDIK [e-e-ë-ë] tárgyatlan ige -ett, -jék (-jen) [ë, ë] (rendsz. 3. személyben) (
választékos)
- 1. <Víz> egészen sekéllyé, sekélyessé lesz. A folyó elsekélyesedik. A folyó medre elsekélyesedett.
- 2. (átvitt értelemben) <Értelmi, szellemi jelenség> mélységét (7a) elveszti; felszínessé, kisszerűvé válik. A társalgás, a vita elsekélyesedett. A társasági élet elsekélyesedik. A regénynek az első fele sikerült igazán, a második kötetben elsekélyesedik. □ Tehetségeid
a nehézkes, régi divatú
iskolarendszer mellett el fognak sekélyesedni. (Jókai Mór)
- elsekélyesedés; elsekélyesedett; elsekélyesedő.