ELSŐSÉG [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (
választékos)
Az első (I. 1, 2, 3) számnévvel kifejezett hely(zet), érték, minősítés; az az állapot v. tulajdonság, hogy vki, vmi minőségben, fontosságban, kiváltságban, jogban (mindenki) mást megelőz, előttük v. fölöttük van; első hely vmiben, elsőbbség.
Az elsőség dicsősége; övé, őt illeti az elsőség; elsősége van vmiben vki, vmi fölött; átengedi, biztosítja vkinek, másra hárítja az elsőséget; elvitatja az elsőséget vkitől. □ Elő vezér, elő veled! | Elsőség illet tégedet. (Petőfi Sándor) Senkinek sem engedi az elsőséget a divatos humanizmusban. (Mikszáth Kálmán) || a. Vkinek, vminek első (I. 3) volta vmiben.
Elsősége nem kétes. || b. (
sport) <Versenyben> mindenkit megelőzve való győzés; első helyezés, győzelem.
Küzd az elsőségért. Elnyeri az elsőséget. || c. (
játék) <Társasjátékokban> annak a helyzete v. joga, aki a játékot kezdi; a kezdés (joga).
Kié az elsőség? Kártyajátékban és dominóban az elsőségnek előnyei vannak. || d. (
régies) Elsőbbség(i jog). □ A megholt férjem fia
elsőséget tart a trónhoz. (Jókai Mór)