ENGEDELEM [e-e-e-ë v. e-ë-e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e]
- 1. (régies, népies) Bocsánat, elnézés. Engedelmet → kérek. □ Eredj utánna
kérj engedelmet. (Katona József)
- 2. (régies, népies) Beleegyezés, engedély (1). □ Új hírlapok kiadására makacsul megtagadtatott az engedelem. (Vörösmarty Mihály) || a. (választékos) (Szíves) engedelmével: <udvariassági kifejezésként>; ha megengedi. □ Ez igen jó, köszönöm, hálálkodott, szíves engedelmeddel följegyzem. (Gárdonyi Géza)
- Szóösszetétel(ek): engedelemadás; engedelemkérés.