ELREJT tárgyas ige (kissé
választékos)
1. Vki olyan helyre v. úgy tesz el vmit, hogy más meg ne lássa, meg ne találja; eldug.
Elrejtette az áruló levelet. Jó lesz a puskát a csendőrök elől elrejteni. A tolvaj a lakásán rejtette el a zsákmányt. □ A két rabló
Összeszedé gyorsan, ami becsest látott
Azzal odábbálltak, gondosan elrejték. (Arany János) [A játékot] gondosan elrejtettem, hol a vizeskád, hol valamelyik almáriom alá. (Herczeg Ferenc) Az udvar kertjében fölásatta a rézmozsarat, melyet a
rekvirálások elől rejtett el, egy bodzafa tövébe. (Kosztolányi Dezső) || a. (
átvitt értelemben) □ [Az ember] házakat és városokat épített, hogy elrejtse bennük vonagló, ijedt, reszkető szívét. (Karinthy Frigyes)
- 2. Vki olyan rejtekhelyen helyez el vkit, hogy hollétét ne fedezhessék fel; elbújtat. A kémet a padláson rejtették el. A menekülő leányt elrejtették üldözői elől. Ócska zsákokat dobált rá, úgy rejtette el. □ Szlávy az ablak üregébe volt elrejtve. (Kazinczy Ferenc) || a. (irodalmi nyelvben, régies) Elrejti magát: elrejtőzik, elbújik. □ Germanicust, ki elrejté magát, | hogy majd kilesse, mit beszéllenek | felőle, nem jó ám követni mindég. (Katona József) Oly magas a rozs, hogy a varjú elrejtheti magát benne. (Vas Gereben)
- 3. (átvitt értelemben) Vmit úgy helyez el, hogy ne tűnjék szembe, elkerülje a figyelmet. A jelentést a szerkesztő a napihírek közé rejtette el. || a. (átvitt értelemben, választékos) Elrejti a sorok közé: nem írja meg nyíltan, csak az írásmű többi részével és célzatával sejteti.
- 4. (irodalmi nyelvben) Vmi eltakar vkit, vmit vki elől úgy, hogy nem lehet látni. Lombfüggöny rejtette el szemünk elől a kis házat. □ Elrejti a Bakony erdeje, | Szülőföldem, képedet. (Berzsenyi Dániel) || a. Elrejti arcát (fejét): arcát vmibe, vhová rejtve (1a) eltakarja, elfödi. Kendőbe rejti el arcát. A párnák közé elrejti arcát. || b. Elrejti kezét: hátra, háta mögé v. zsebbe dugja.
- 5. (átvitt értelemben) <Lelki tartalmat v. ilyen külső megnyilvánulást> eltitkol, elleplez, elpalástol, ill. magába elzár. Elrejti örömét. Elrejti szerelmét a világ elől. Alig bírta elrejteni izgalmát. Bánatát szívébe elrejtve szenved. □ A bárónő
jól el tudta rejteni megdöbbenését. (Jókai Mór)
- 6. (átvitt értelemben) <A kíváncsiság, kutatás, megismerés elől> elzár, hozzáférhetetlenné, megismerhetetlenné tesz vmit. A tenger örökre elrejtette a titkot. Elrejtette az éjszaka sötétje. A kézirat elveszte hosszú időre elrejtette előlünk a megoldás lehetőségét.
- elrejtés; elrejtet; elrejtett; elrejthető; elrejtő.