ELREBEG tárgyas ige (
választékos)
Rebegve elmond vmit.
Elrebegte a boldogító igent. Elrebegte imáját. || a. (
tréfás) Gyámoltalanul, félénken elmond vmit.
Elrebegte a beszédét, a hozzászólását. □ Még több bátorságot vett magának, s elrebegte, hogy ebben a mázos szilkében meg töltött káposzta van. (Jókai Mór) Alig bírta elrebegni a fennebbi szavakat. (Mikszáth Kálmán)
- elrebegés; elrebegett; elrebegő.