Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Ember, állat> nyugodni, pihenni megy, nyugovóra tér. Elpihen a jószág. Elpihent az egész ház. □ És mivelhogy szállást az élők nem adtak, Elpihent tanyáján hideg halottaknak. (Arany János) || a. (vallásügy) Elpihent az Úrban: meghalt.
2. (átvitt értelemben) <Rendsz. hangos mozgás, hang, munka> elcsendesedik, megnyugszik, nyugalmi állapotba kerül, elmúlik, elhallgat, megszűnik. Elpihen a harc, a szél, a zaj. □ A villám elpihent; a mennydörgés elhallgatott. (Jókai Mór) Künn a dal szabadító s szabad, Most már csakis úgy nem volna remény, Ha mint tegnap, aljasul elpihenne. (Ady Endre) Homályos, elhagyott műhelyben él ő, Hol a nagy munka régen elpihent. (Juhász Gyula) || (átvitt értelemben, ritka) <Érzelem, érzés> alábbhagy, csitul, elmúlik. Elpihen a haragja. □ Megindulok a fogorvoshoz, egyszerre elpihen a fájdalom. (Mikszáth Kálmán)