ELŐZMÉNY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Olyan dolog, feltétel, körülmény, amely vmely eseményt, jelenséget megelőz, összefüggésben van vele, sőt gyak. okozójának tekinthető. Előzmény nélkül; az előzmények ismeretében; az előzményekből ítélve. Az előzményekből nem lehetett erre következtetni. □ Pojácának nevezi Cyranot s mi, az előzmények után, úgy érezzük, hogy ez a megjegyzés talál. (Ambrus Zoltán) Az előzményekből ki lehet találni a következményeket. (Gárdonyi Géza)
- 2. (filozófia) <Vmely logikai következtetésben> azon két tétel (főtétel, altétel) vmelyike, amelyből a következményt levonjuk; premissza. Ha az egyik előzmény tagadó, a következménynek is tagadónak kell lennie.