ELŐZKÖDIK [e] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön) (
tájszó)
- 1. <Járművet hajtó személy> vki, vmi elé kerül v. igyekszik kerülni. □ A nyalka lovú palócok vágtatnak, mint a szél, s előzködnek egymással, mindenféle csúfságot átkiabálva egymás lovaira. (Mikszáth Kálmán)
- 2. Tolakodik, türelmetlenül előretör. □ Ide, ide atyafiak!
"Nonono, ne előzködjetek!"
Eszök ágában sem volt előzködni, sőt inkább nagy immel-ámmal vették az
ajánlatot. (Mikszáth Kálmán)
- előzködés; előzködő.