ELPILLED [e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (
népies)
<Ember, állat nagy melegtől v. fáradtságtól> fokozatosan, ill. egy bizonyos mértékig ellankad; elbágyad, elfárad.
Elpilledtél? A nagy hőségben elpilledtek még a csirkék is. □ El van pilledve szegényke. Hadd aludjék. (Jókai Mór) Ebéd után, elpilledve, tompán | benn ülünk a függönyös verandán. (Babits Mihály)
- elpilledés; elpilledő; elpilledt.