ELŐTERJESZTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
hivatalos)
Általában az előterjeszt igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a tény, hogy vki előterjeszt vmit, ill. az a cselekvés, hogy vmit előterjesztenek.
- 1. (ritka, régies) Hivatalos irat bemutatása. A bizonylatok, a jegyzőkönyv, a költségvetés, az ügyiratok, a zárószámadás előterjesztése.
- 2. Vmely ügynek az illetékes(ek), főként vmely felettes hatóság, hivatalos személy v. testület előtt való (részletes) előadása, kifejtése, ismertetése szóban v. írásban, tájékoztatás és elintézés, döntés végett. Részletes, rövid, sürgős előterjesztés; az elnök, az előadó, az ügyosztály előterjesztése; a javaslat, a kérelem, az ügy előterjesztése; előterjesztést tesz vmire, vmely ügyben: előterjeszti arra vonatkozó javaslatát. □ Pertörlés iránt kellene előterjesztést tenni a fölségnek. (Mikszáth Kálmán) || a. (választékos) Jelentés(tétel), beszámoló a feljebbvalónak. Az igazgató tudomásul vette a titkár előterjesztését. □ Ádám úr átment az irodába, és meghallgatta az ispán előterjesztéseit. (Herczeg Ferenc) || b. Javaslat (tétele) vmire. Kitüntetésre, rendkívüli előléptetésre való előterjesztés. A minisztertanács előterjesztésére követnek nevezték ki.
- 3. (jogtudomány, közigazgatás, régies) Vmely közigazgatási eljárás elleni felszólamlás. || a. (jogtudomány) <Polgári perben> a jogorvoslat (kérésének) egyik neme. Előterjesztéssel élt a bíró eljárása v. határozata ellen.
- 4. Az előterjesztés (23) tárgya: az előterjesztett ügy, kérelem, javaslat. Az előterjesztést elfogadja, módosítja, tudomásul veszi, visszautasítja.
- 5. Az ezt tartalmazó hivatalos irat. Áttanulmányozta az előterjesztést.