ELLENÉRTÉK [n-é] főnév
Olyan érték, amely más, általában vele azonos nagyságú érték helyettesítésére, pótlására alkalmas és hivatott, így kül. vmely szolgálat v. szolgáltatás fejében járó v. pedig vmely veszteségért kárpótló egyéb érték. Áruja ellenértékét természetben kapja meg. A posta az elveszett küldemény ellenértékét pénzben megtérítette. || a. Az, amit vmely érték ellenében esetleg az értékek egyenlősége nélkül adnak; ellenszolgáltatás. Vminek ellenértékeként; semmi ellenértéket nem kapott érte. □ A Csáky gyerek
csak ellenértékért, egy piculáért vagy egy mákos patkóért vehető rá, hogy
németül feleljen. (Mikszáth Kálmán) Amit mi ártatlanul elszenvedtünk, annak ragyogó, boldog ellenértéke valahol készül már a külső világban. (Kuncz Aladár)