Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (régies) Olyan <szöveg v. élőszó>, amely vmit bevezet. Elöljáró beszéd ←; elöljáró levél. □ Mikor készen volt e becses elöljáró beszéddel, leült. (Tolnai Lajos)
2. (ritka) Vezető hivatalt viselő <személy>. □ Többen voltak a járása községeiből elöljáró személyek. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ja
1. (ritka) Az a személy (v. ilyenként tekintett állat), aki a többiek előtt halad, a többieket vezeti. □ Mint a darusereg ez előljáróját, Ugy követünk téged ország-világon át. (Petőfi Sándor)
2. (ritka) (Hivatali) elöljáró: a) feljebbvaló; b) hivatalfőnök. || a. (katonaság) Az a katonai személy, akit állománycsoporttól függetlenül a tervszerű tagozás, szolgálati utasítás v. külön rendelet értelmében alárendeltjeivel szemben a parancsadás joga megillet. || b. (vallásügy) Egyházi elöljáró: a) <némely hitfelekezetben> az a papi személy, aki a területén működő papok hivatali feljebbvalója; b) <ezekben a felekezetekben> az egyházközség irányítására választott testület papi v. világi tagja. || c. (vasútügy, régies) Az a vasúti altiszt, aki kisebb állomáson a főnöki teendőket végezte.
3. (rendsz. többes számban) (régies) <Vmely közigazgatási egységben (városban, községben)> vmely vezető tisztség viselője. □ Sylvester megérté a parancsot, és közlé azt a város elöljáróival. (Jókai Mór) || a. (1945 előtt) <A tanácsok megalakulásáig> a főváros vmely közigazgatási kerületének ügyeit intéző, elöljárósági hivatalát vezető tisztviselője. Kerületi elöljáró. □ Az elöljáróság írnokai kipillantanak az ablakon Az elöljáró úr, kicsi, köpcös, vérveres ember: szereti a halászlét és a rövid szivart. (Gelléri Andor Endre)
4. (nyelvtudomány) <Sok nyelvben> olyan szó, amely rendsz. a névszó előtt áll és azzal együtt határozó a mondatban; prepozíció, viszonyszó.
5. Elöljáróban, (népies) elöljáróba: a) az érdemi nyilatkozat v. a tulajdonképpeni beszéd előtt bevezetőül elmondottak során; b) vminek a megértéséhez szükséges, bevezetőként elmondottak között. Elöljáróban ecsetelte az előzményeket. Elöljáróban megemlékezett az elhunyt kezdeti kudarcairól. c) bevezetőül, bevezetésként. Elöljáróban ennyi is elég. □ Amhát basa | Puszta Somlyó mellé seregével szálla. | Ott előljáróba kiszemel valami Tizenötszáz embert. (Arany János)