ELRÉVÜL tárgyatlan ige (
ritka,
irodalmi nyelvben)
A külső valóság jelenségeire nem figyelve, nagymértékben v. teljesen elmerül álmodozásában, merengésében.
Gyakran láttuk, amint magáról megfeledkezve elrévült. □ Félálomban elrévűlsz hamar. (Tóth Árpád) || a. <Tekintet, szem> nagymértékben v. teljesen merengővé, álmodozóvá válik.
- elrévülés; elrévülő; elrévült.