ELPUSKÁZ tárgyas ige (
bizalmas)
<Főleg ügyetlenségből, hirtelenkedésből> elront, elhibáz vmit; tönkretesz.
Elpuskázta az ügyet. Elpuskázta a jó helyzetet. Elpuskázta egész életét. □ A saját feje szerint házasodott, e lépéssel végleg elpuskázva a dolgot:
leragadt a szegénységbe. (Móricz Zsigmond)
- elpuskázás; elpuskázható; elpuskázó; elpuskázott; elpuskáztat.