ELŐREHAJLIK tárgyatlan ige
Függőleges helyzetéből <vmely erő hatására> önkéntelen mozdulattal előrelendülő helyzetbe jut, előregörbül.
A nagy teher alatt előrehajlik. A derékfájás miatt előrehajlik. Hirtelen előrehajlott. || a. Vminek a felső része kijjebb áll, mint az alsó.
A szekrény előrehajlik, ezért szorul az ajtaja.
- előrehajlás; előrehajló; előrehajlott.