ELŐLÉPTETÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában az előléptet igével kifejezett cselekvés, rendelkezés, intézkedés; az a cselekvés, hogy vkit előléptetnek, kül. vkinek magasabb rangba, állásba, hivatali beosztásba, fizetési osztályba, munka- v. hatáskörbe való kinevezése v. emelése.
Rendkívüli, soron kívüli előléptetés. Az idén több volt az előléptetés, mint tavaly. Gratulálok előléptetésedhez. □ A hivatali előléptetés útját elzárták a bírói tisztet viselő egyéntől. (Eötvös József) Egy vidéki kaszinó tiszte: nyilvános ebédeket adni alispán,
elnök, ezredes nevenapján, előléptetésén. (Tolnai Lajos)