Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (1945 előtt) A társadalom kiváltságos rétegeiből származó <személy>. Előkelő ember; az előkelő hölgyek egy csoportja. □ Anyja Kleito volt, egy előkelő nemesi család leánya. (Péterfy Jenő) Az előkelő öreg asszony megjelenése nagy feltűnést keltett. (Kuncz Aladár) || a. (1945 előtt) Vezető állású, magas rangú <személy>. Előkelő közhivatalnok; előkelő minisztériumi tisztviselő.
2. Ilyen személyre jellemző. Előkelő felfogás, gesztus, ízlés, jelenség, megjelenés, viselkedés. □ Erős illat, de előkelő. (Csiky Gergely) Pezsgőt is hozatott, és vizespoharakat rendelt hozzá. Így előkelő az a vidéken. (Mikszáth Kálmán) A mozdulataiban van valami pompás, olyasmi, amit előkelőnek mondanak. (Nagy Lajos) || a. Ilyen személyekből álló. Előkelő körök, társaság, világ. □ Igen gazdag családból származott; de azért mégsem tartozott az előkelő világhoz. (Jókai Mór) || b. Ilyen személyek jelenlétével v. részvételével kapcsolatban szokásos. Előkelő hang uralkodott a vita során. Előkelő légkörben folyt a tanácskozás. || c. Ilyen személyek által látogatott. Előkelő bál, étterem, klub. □ Jenő előkelő hotelba szállt velem. (Kaffka Margit)
3. (választékos, sajtónyelvi) Kiváló, kitűnő, kimagasló, az átlag fölé emelkedő. Magyarország gyümölcstermelése világviszonylatban is előkelő helyen áll. Előkelő helyet tölt be az irodalomban. Előkelő szerepet játszik a közéletben. || a. (gyak. gúnyos) Vmiben különb a többinél. □ Csupa előkelő gyilkos és
haramia. (Jókai Mór) Béresek közt is az egyik mindig előkelőbb, mint a másik. (Móricz Zsigmond) || b. Választékos, finom. □ A haloványság előkelő szín. (Petőfi Sándor) || c. (választékos) Durvaságtól, alacsonyrendűségtől távol álló, nagyvonalú, megértő, magasrendű <gondolkodás>. || d. (választékos) Választékos, finom, csiszolt. Előkelő stílus.
II. főnév -t Előkelő (I. 1) személy. A város előkelői; adja az előkelőt. □ Ott ülnek sorban az ész, birtok és vitézség előkelői. (Jókai Mór) A vendéglő előkelő vendéglő, az előkelők számára. (Ambrus Zoltán)