Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév Olyan, aki, ami elmúlt, ami előbb történt, s aki, ami már nem az, nem olyan, nem ott van, mint előbb volt. Az előbbi állapot; az előbbi főnökök; az előbbi helyzet; vminek az előbbi helye. || a. A jelenlegihez időben legközelebb eső, múltbeli, a jelenlegit közvetlenül megelőző; az iménti. Az előbbi felszólaló; az előbbi határozat. Az előbbi viselkedésed furcsa volt. □ Édes néném, ha nyughatatlan elmével írtam az előbbi levelemet, ezt szomorúsággal írom. (Mikes Kelemen) Bencének ez a kép egy betűt se mondott, Sőt tán még nevelte az előbbi gondot. (Arany János) Palojtay István uram követe áll most maga előtt, akit azzal bízott meg küldője, hogy bocsánatot kérjen előbbi tréfás kifejezéseért. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ek [e]
1. <Utalásban:> a legutoljára említett személy, állítás, esemény, vélemény; az, akit, amit vki az előbb említett, elmondott. Az előbbiből következik; az előbbiekhez csatlakozik; az előbbiekre visszatérve; az előbbieket figyelmen kívül hagyva. □ Bánom is én! szólt az előbbi. (Eötvös József)
2. (film, színház) Az előbbiek: <jelenetekre tagolt színpadi mű szövegében> azok a szereplők, akik már az előző jelenet végén is a színen voltak.