Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELÖL [1] [l-ö] tárgyas ige
  • 1. (ritka) Fokozatosan életképtelenné tesz, elpusztít vkit, vmit; elhalását okozza. A fagy elöli a zsenge növényeket. A dudva elölte a palántákat. || a. (ritka, régies) Megöl (1). □ Dobort … | Tátra magas bércén … egy vágással elölte. (Vörösmarty Mihály) Atyám … első neje hideglelésbe esett, s a változó magyar éghajlat hamar elölte. (Vas Gereben) || b. (népies) Elöli magát: öngyilkos lesz. □ Még bizony elöli magát … (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (ritka, orvostudomány) <Fogideget> elpusztít, életfunkcióitól megfoszt. □ A szemfogamat kezeli. Aznap épp az ideget vette ki belőle. Előzőleg arzénnal ölte el. (Kosztolányi Dezső)
  • 3. (átvitt értelemben, túlzó) <Személyt vmely érzés> hosszabb időn át gyötörve teljesen elgyengít, elcsigáz. Elöli a bánat, a szégyen, az unalom. □ Elölne a szégyen – kiabálta … Molnár András. (Mikszáth Kálmán)
  • 4. (átvitt értelemben, régies) <Érzést, vágyat, hangulatot, érzelmi megnyilvánulást> tönkretesz, elfojt, kiirt. □ Az élet oly sivár, elöli a kedélyt. (Arany János) Minden édesebb kívánságot el lehetett benne ölni, még a csírájában. (Tolnai Lajos)
  • 5. (átvitt értelemben, ritka) <Időt> vhogyan eltölt, hogy ne unatkozzék; agyonüt. □ Az időt el kell ölni. (Mikszáth Kálmán) Fő, hogy idejét az ember elölje. (Tóth Árpád)
  • elöldös; elölés; elölet; elölő; elölt.