ELŐÍTÉLET főnév (
rosszalló)
Az a vélemény v. ítélet, amely tárgyi bizonyítékok és igazságra való törekvés nélkül alakul ki v. él az emberben, amelynek alapja elfogultság, megokolatlan érzelem v. babona, s amelyet vki rendsz. környezetétől, társadalmi osztályától v. korának helytelen közszellemétől készen vesz át.
Avult, ostoba előítélet; faji, vallási előítélet; előítélet nélkül; szakít előítéleteivel; előítélettel van v.
viseltetik vki, vmi iránt. □ A természet nem ismeri azokat az előítéleteket,
miket maguk az emberek teremtettek meg. (Táncsics Mihály) || b. (
zene) <Opera, zenedráma (vmely felvonása) előtt> a nyitánynál kötetlenebb formájú bevezető zene, amely rendsz. megszakítás nélkül kapcsolódik a műhöz.