EGYEBÜVÉ [ë-e] határozószó (tájszó, irodalmi nyelvben)
Máshova, más helyre. □ Hová
? Hová egyebüvé, mint ahol először láttam őt? (Kemény Zsigmond) No, az ugyan nem teszi az ablaka mögé, de egyebüvé
(Mikszáth Kálmán) Minek járt volna ebédelni
egyebüvé? (Mikszáth Kálmán)