EGYÉBIRÁNT [b-i] határozószó, határozatlan (
elavult) egyébaránt
A. (önálló mondatban)
- 1. (irodalmi nyelvben, régies) Más célból. □ Nem is egyébiránt indított el engem | Fölkeresni téged, Miklós, édes lelkem. (Arany János)
- 2. Egyéb szempontból nézve; egyébként. □ Nem minden csődör minden kancához alkalmas, bármi derék is legyen egyébaránt. (Széchenyi István)
- B. (kötőszó-szerűen, mellékhangsúlyos szóként) Az eddigiekről más tárgyra térve. □ Egyébiránt Szűcs György gazda | Semmit is el nem mulaszta. (Arany János) Állj meg, ember, agyon ne tiporj, tréfálódzott a miniszterelnök. Egyébiránt közlendőm is van veled. (Mikszáth Kálmán)