Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (csak egyes számban) Az előkelő (I. 12) melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság, jelleg. Gőgös, nagyúri, pompázó, rikító előkelőség. Megjelenése, öltözéke, modora csupa előkelőség. □ A szenvedő arc nagyon kitünteti az előkelőséget. (Jókai Mór) Így ni, most már van annyi előkelőség a szobában, amennyi egy vértanú ezredes özvegyétől elvárható. (Csiky Gergely) || a. (csak egyes számban) Vkinek, vminek előkelő volta. Megjelenésének, modorának, öltözködésének előkelősége; gondolkozásának előkelősége. Stílusának előkelőségét minden bírálója elismeri. || b. (csak egyes számban) Előkelő modor, magatartás, viselkedés; előkelősködés. Nem szeretem az ilyen előkelőséget. Nagyképű előkelőséggel beszélt, nyilatkozott.
2. (választékos) Előkelő személyiség. Közéleti, szellemi, társadalmi előkelőség; a megye valamennyi előkelősége; a városka előkelőségei. Megjöttek az előkelőségek. □ Sok előkelőség jelenlétében maga a pozsonyi alispán mondta az első pohárköszöntőt. (Mikszáth Kálmán) Nem voltunk hadvezérek, tisztek, előkelőségek. Még katonák sem voltunk. (Kuncz Aladár) Megjelent több közéleti előkelőség. (Kosztolányi Dezső)