Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELOSZLAT [l-o] tárgyas ige
  • 1. Eloszlat vmit: odahat, hogy vmi eloszoljon (1, 2). A nap eloszlatja a ködöt. Az orvos eloszlatta a daganatot. A zápor eloszlatta a tömeget. □ "Igen, eloszlattad Akvilánál serged" | Veti Lajos vissza "miután szétvertek … " (Arany János)
  • 2. (átvitt értelemben) <Érzést, lelkiállapotot> megszüntet. Aggodalmat, bánatot, bizalmatlanságot eloszlat. Eloszlatott minden kétséget. □ És én mikép oszlassam el, ha Vannak, kétségidet? (Petőfi Sándor) Ezt a félreértésüket ekkor még könnyűszerrel eloszlathattam volna. (Kosztolányi Dezső)
  • eloszlatás; eloszlatható; eloszlató; eloszlatott; eloszlattat.