Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELORDÍT [l-o] ige
  • 1. tárgyatlan Úgy ordít (2–3), hogy ordítása bizonyos távolságra elhallatszik. Elordít a falu túlsó végére.
  • 2. tárgyatlan Bizonyos ideig ordít (2, 3). A gyerek elordít egy fél óráig is.
  • 3. tárgyas Ordítva (2) elmond, elkiált vmit. Háromszor is elordították a nevét, míg végre meghallotta. □ Az éjjeli őr … ablaka alatt ordítá el a reggeli négy órát. (Vörösmarty Mihály) A tisztelgő csapat csak a piruló Rózsi s a … jegyző előtt … ordíthatta el jókívánatait. (Eötvös József)
  • 4. Elordítja magát: hirtelen ordító hangot hallat, ordítani kezd. Az oroszlán elordította magát. □ Elordítja magát keserves haraggal, S mégyen uj csatára köszörült fogakkal. (Arany János) || a. Elordítja magát: <vmely erős testi v. lelki hatásra> hirtelen nagyot kiált, egyet ordít (1, 2). A bokáját ért rúgásra elordította magát. Ijedtében elordította magát.
  • elordítás; elordító; elordított.