Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELMETSZ tárgyas ige
  • 1. Egész vastagságában hirtelen átvág és elvág; kétfelé metsz, kettémetsz vmit. Elmetszi a fonalat, a kötelet. Elmetszette a torkát. || a. (ritka) Elmetsz vmit vmitől: egy metszéssel teljesen levág vmit vhonnan, vmiről. □ Iziben elmetszé fejét a testétől. (Arany János) Nagy gonddal most már maga metszett el minden fonalat, amely még föltartóztatta esését. (Herczeg Ferenc) || b. (átvitt értelemben, ritka) <Térben> tervszerűen elválaszt vmitől; elvág. □ A török mind Siklóstól, mind saját táborától el van metszve. (Arany János)
  • 2. (átvitt értelemben, ritka) <Vmely folyamatot, cselekvést, megnyilatkozást> hirtelen közbelépéssel megszakít; elvág. Éles megjegyzésével elmetszette a beszélgetés, a társalgás fonalát. □ Szavait úgyszólván elmetszette … a sértődés. (Mikszáth Kálmán)
  • elmetszés; elmetszet; elmetszett; elmetszhető; elmetsző.