ELRETTENTŐ melléknév -n v. -en [e], -bb (választékos)
Olyan, ami elrettent, elrémít, megfélemlít. Elrettentő példa; a rögtönbíráskodás elrettentő hatása; az események elrettentő ecsetelése. Az elrettentő veszélyek feltárásával visszatartotta a kockázatos lépéstől. □ A tánciskola
botrányos fejleményeivel
valósággal elrettentővé vált. (Kuncz Aladár)