ELPORLAD tárgyatlan ige
<Holttest, emberi csont> teljesen porrá válik, porrá lesz.
Az ősök csontjai rég elporladtak. Névtelen sírban porladt el. □ Kend bizony elporladt, De mink, akik élünk:
| Vagyunk új Táncsicsok. (Ady Endre) || a. <Szilárd test> elmállik, elporlik (1).
Idővel a legkeményebb szikla is elporlad.
- elporladás; elporladó; elporladt.