ELPARENTÁL [e-ë] tárgyas ige -t, -jon (
választékos)
<Halottat> elbúcsúztat, a temetésen az elhunyt érdemeit méltatja.
Elparentáltuk szegény öreget. || a.
Életében elparentál vkit: úgy beszél róla, mintha már befejezte volna földi pályafutását, mintha már meghalt volna. || b. (
ritka) <Eseményt> soha be nem következőnek híresztel.
Előre elparentálta a konferenciát.
- elparentálás; elparentálható; elparentált.