Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELNYEL tárgyas ige
  • 1. Hirtelen szájába vesz, bekap és lenyel vmit. Az óriáskígyó elnyeli a nyulat. Akkorát ásít, hogy majd elnyeli az embert. □ Ásítok olyan nagyokat, Hogy majd elnyelem magamat. (Petőfi Sándor) Egy nagy sárkánykígyó áll itt a kapuban; Elnyelne hat ökröt, akkora szája van. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) Majd elnyel a szemével vkit, vmit: nagyon vágyakozva, sóvárogva v. csodálkozva, kíváncsian nézi. □ Kivül fegyveres nép és tömérdek ember, Az üres sátrakat majd elnyelte szemmel. (Arany János) Két látó szememmel majd hogy el nem nyeltem. Egy fiatal nő volt! (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (átvitt értelemben, ritka) <Vmely, mások által előidézett, őt érintő kellemetlenséget, különösen sértést> kénytelenségből szó nélkül hagy; lenyel. □ Talán már jómagam is vidorabb leszek ezután, s megtanulom elnyelni, ami az életben keserű van. (Arany János)
  • 3. (átvitt értelemben) <Föld, víz, sűrű erdő, vetés> magába fogad és eltakar vkit, vmit. Csakhamar elnyelte őket a sűrű vadon. Elnyelte a sír szája: meghalt. Hogy nyelné el a → föld. Szóláshasonlat(ok): (úgy eltűnt), mintha csak a → föld nyelte volna el. □ Beteg-e, halálos, hogy kezét sem birja? | Vagy talán már épen el is nyelte sirja? (Arany János) Mindegy, mi nyel el, ár, avagy salak. (Ady Endre) [A rozs] örvénylő sárga táblái csakhamar elnyelték egész alakját. (Hunyady Sándor) || a. (átvitt értelemben) <Helyiség, üreg embert, tárgyat> befogad. Sok embert elnyel a terem. □ Egy kicsit megritkul a népcsődület, sokat elnyelnek az éttermek. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) <Sötétség, homály, köd> a szem elől eltakar vmit. A lámpa fényét elnyelte a vak sötétség. Csakhamar elnyelte alakját a sűrű köd. □ A barna tornyokat Elnyelte félig a távol köde. (Petőfi Sándor) Néha a sötétség egészen elnyelte őket, csak a hangjuk, csak a szavuk élt. (Kuncz Aladár)
  • 4. (átvitt értelemben) <Erős hang, zörej más hangot> túlharsog, elnyom. Utolsó szavait a tapsvihar elnyelte. □ Ha ajkam örömteli vég szava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) <Vmely hangfogó anyag hangot, keletkező zajt> felfog, ill. keletkezését részben vagy egészen megakadályozza. A nehéz függönyök elnyelték a suttogó hangokat. A szőnyeg elnyelte lépteik zaját. □ A Melegvízen túl lekanyarodtak a rétre. Ott már a lovak dobogását elnyelte a puha föld. (Gárdonyi Géza)
  • 5. (átvitt értelemben) <Vállalkozás, tevékenység pénzt v. vmely szükséges anyagot> hamar elfogyaszt, felemészt. Az új vállalkozás sok pénzt nyelt el. □ Az eladott államvasutak árát már a múlt években elnyelte a fegyverkezés. (Jókai Mór)
  • 6. (fizika, vegyi ipar) <Anyag folyadékot, gázt> magába szív. A víz gázokat nyel el. || a. (fizika) <Anyag, felület fénysugarat> nem bocsát át és nem ver vissza. Bizonyos anyagok a fénysugarak egy részét átbocsátják, más részüket elnyelik.
  • elnyeldes; elnyelés; elnyelő; elnyelt.