ELNEMZETIETLENÍT [e-e-e-e-e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (
irodalmi nyelvben)
<Nemzetet, népet, közösséget> ősi, sajátos szokásaitól és hagyományaitól fokozatosan megfoszt, nemzeti érzéséből kivetkőztet.
A bécsi udvar a főnemesség nagy részét elnemzetietlenítette.
- elnemzetietlenítés; elnemzetietlenített; elnemzetietlenítő.