Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Folyékony, híg v. porhanyós anyagban> úgy süllyed, ereszkedik lefelé, hogy az anyag minden oldalról és felülről is körülveszi, teljesen ellepi; elsüllyed. Elmerül a vízben. Csizmája elmerül a sárban. A pénzdarab elmerült a homokban. A hajó elmerült a habokban. □ Gyakran látni Márkust | Mélységből kibukni s elmerülni ujra. (Arany János) Mikor a legény odaért, a kis test újra elmerült. (Tömörkény István) || a. (túlzó) Elmerül vmiben: lábát, cipőjét teljesen ellepi vmely nem (egészen) folyékony v. porhanyó anyag, amelyben jár. Elmerül a homokban, a sárban.
2. (átvitt értelemben) Elmerül vmiben: vmi teljesen körülveszi, elborítja, úgyhogy nem látszik tőle; eltűnik vmiben. A táj elmerült a ködben. A város elmerült a füstben. □ Csak felhőket lát honából, Elmerült a róna táj. (Bajza József) S már a láthatár elmerült az éjben. (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben) Elmerül vmibe(n): nagyon átadja magát vmely foglalatosságnak, vmivel való foglalkozásnak. Elmerül gondolataiba; elmerül az olvasásba; elmerül a kártyázásban, a vitában. □ János ment elmerülve mély gondolatokba. (Petőfi Sándor) || a. (határozóvonzat nélkül) El van merülve: átadta magát gondolatainak, s csak velük foglalkozik, másra nem figyel. □ Meg se látod a szegény embert Nagyon el vagy merülve. (Kosztolányi Dezső) || b. (átvitt értelemben, ritka) <Vkinek a szeme> elgondolkozva, merengve néz vhova v. csak úgy maga elé. □ Hová merűlt el szép szemed világa? (Vörösmarty Mihály)
4. (átvitt értelemben) Elmerül vmiben: vminek a terhes v. hátrányos sokaságától már nem tud szabadulni. Elmerül az adósságban; elmerül az apró-cseprő ügyekben.