ELLEBBENT  tárgyas ige (
választékos)
Okozza, előidézi, hogy vmi ellebbenjen (1, 1a, b). □ Vad vihar 
 előre küldé gyenge hűs fuvalmát 
 És a lenge álmot 
 Az őrök szeméről el-ellebbentette. (Arany János) || a. <Könnyű tárgyat> könnyed mozdulattal félrevon. 
Ellebbentette arcáról a fátylat.
- ellebbentés; ellebbentett; ellebbentget; ellebbentő.