ELŐTTEMEZ [e-e-ë] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë] (
hivatalos)
Az előttem szóval és tanúként való aláírásával igazolja, hogy a tőle ismert személy előtte írta alá az (ok)iratot.
Előttemezi a végrendeletet. □ A tisztelt urak lesznek olyan jók, hogy ezt mint tanúk, előttemezik. (Jókai Mór)
- előttemezés; előttemezett; előttemező; előttemeztet.