ELOSON [l-o] tárgyatlan ige (
irodalmi nyelvben)
Vhonnan osonva, lopva eltávozik, elmegy. □ Elosont a háztól, El sem búcsuzott, csak a kapufélfától. (Arany János) Annyi őr állott mindenfelé, hogy magam is alig osonhattam el közülök. (Gárdonyi Géza)
- elosonás; elosonó; elosont.