ELNYOMORODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
- 1. Teljesen nyomorékká válik, elcsenevészedik. A lába elnyomorodott a köszvénytől. □ Amaz derék ifjúvá nőtt fel
Emez elnyomorodott szegényke. (Jókai Mór)
- 2. (régies) Nyomorba jut, nagyon elszegényedik. □ Rokomozer, aki Kornél bárót szipolyozta, éppolyan szegény maradt, és éppen úgy elnyomorodott, mint az. (Jókai Mór)
- elnyomorodó; elnyomorodott.