ELNÉZÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában az elnéz igével kifejezett cselekvés, ill. magatartás; az a cselekvés, hogy vki vhová v. vmit elnéz.
- 1. (csak egyes számban) (ritka) Félre, máshova való nézés <rendsz. megvetésből, haragból v. a találkozás elkerülése végett>. Vkinek a feje fölött való elnézés.
- 2. (ritka) A valóság félreismerése; félreértés, tévedés. A számítási hibák nagy része elnézésből származik. || a. (ritka) Vmely (főleg írásbeli) hibának meg nem látása, észrevétel nélkül hagyása. A dolgozatok javításában sok az elnézés.
- 3. (csak egyes számban) (átvitt értelemben) Vmely hiba, tévedés, gyarlóság, helytelen cselekedet enyhe elbírálása, megbocsátása. Elnézést → kérek. Elnézést kérünk olvasóinktól lapunk szabálytalan megjelenéséért. Elnézéssel van vki, vmi iránt.
- elnézési.