Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELŐ [2] [e] határozószó és igekötő
  • I. határozószó
  • 1. (népies, régies) <Csak a van, lesz igével:> itt a közelben, elérhető helyen. □ Azt mondom neked …, hogy az ellopott holmim elő legyen egy hét múlva. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (bizalmas) <Állítmányként, erélyes felszólításban:> a) add elő, jőjj elő vele! Elő azzal a füzettel! Gyorsan egy kést elő! □ Koszorút elő! (Arany János) Felhívta … hogy hát csak elő a legszebb nótáikkal. (Tolnai Lajos) b) jöjjön elő, lépjen elő! □ Elő egy welszi bárd! (Arany János)
  • II. igekötő
  • A. Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. az elő- igekötős címszavakat, főleg igéket.
  • B. <Önállósítva, elő- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elő- igekötős ige nyomósításaként a szóban forgó igével egyértékű.> [Előfizettél a lapra?] – Elő[= előfizettem].