Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELŐ [1] [e] főnév -t
  • 1. (csak -vel ragos alakban) (ritka) Elülső rész, főleg ruhán. Selyemruha, csipkés elővel. □ Orosz nemzeti öltönyt viselt, gyöngyökkel hímzett elővel. (Jókai Mór)
  • 2. (tájszó) Megmunkálandó földdarabnak 60–80 lépés hosszú része. Egy előt megkapáltunk. || a. (tájszó) Egy kaszavágással felfogott fű v. gabona. Igen nagy előket vág.
  • Szóösszetétel(ek): ágyelő; kézelő; névelő; nyárelő; őszelő; tavaszelő.