ELOROZ [l-o] tárgyas ige (
irodalmi nyelvben)
Ellop, elrabol, eltulajdonít vmit. □ Kedves állatit
Ő orozá s rejté el. (Kisfaludy Sándor) E pénzt cimboráinak rábízott kincseiből orzá el. (Vörösmarty Mihály) Az adminisztráció minden alkalommal legalább húsz-harminc grammot oroz el minden adagból. (Kuncz Aladár) || a. (
átvitt értelemben) Birtokába vesz, megszerez vmit. □ Aki birta, megszökéssel Életét elorzá. (Petőfi Sándor) Pendült az ideg kobozán
Majd el-eljött a puszták szellője Egy-egy hangot elorozni tőle. (Arany János) Csodálom a gyönge embert, Kiről mondák, regék beszélnek, Ki nagy merészen égbe szállt És elorzá kincsét az égnek. (Ady Endre)
- eloroztat; elorzás; elorzó; elorzott.