ELNYÚJTÓZIK tárgyatlan ige
<Vhová leheveredve v. fekvés közben> kezét-lábát kényelmesen kinyújtja v. szétveti; elnyúlik.
Elnyújtózik a díványon. Fáradtan elnyújtózott a földön. □ Magam elnyujtózva nyugodtan | itt heverek. (Babits Mihály) A pillanattal foglalkozott csak, kéjesen elnyújtózva a kádban. (Hunyady Sándor)
- elnyújtózás; elnyújtózó; elnyújtózott.