ELMEBELI [e-e-e] melléknév -leg [e]
Az elme (1) működésével kapcs. Elmebeli állapot; elmebeli fogyatkozás; elmebeli képesség. □ Két doktort küldtek a nyakára, hogy megvizsgálják elmebeli állapotát. (Herczeg Ferenc) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Szellemi. □ Áldozott a magasabb elmebeli élvezeteknek;
politizálgatni szeretett. (Mikszáth Kálmán)