ELISZONYODIK [l-i] tárgyatlan ige (
választékos)
Erős iszonyat fogja el; elirtózik.
Még most is eliszonyodik, ha a gázolásra gondol. Eliszonyodott a szörnyű látványtól. □ Mihelyt
tettének következéseit meggondolá, eliszonyodott. (Eötvös József) || a.
Eliszonyodik vmitől: vminek szörnyű voltát felismerve, visszaretten tőle, abbahagyja, felhagy vele.
Eliszonyodtak a háborútól, és békét kötöttek.
- eliszonyodás; eliszonyodó; eliszonyodott.