ELŐREHAJOL tárgyatlan ige
<Személy> testét függőleges helyzetből derékban előre mozdítja.
Előrehajol a sorból. Székén kissé előrehajolt. Lován előrehajolva messzire figyel. □ Aztán csak néz, csak néz előre hajolva. (Arany János) Előrehajolva figyel szélsebesen ügető félvéreire. (Herczeg Ferenc)
- előrehajolás; előrehajoló; előrehajolt.