ELMESÉL ige
1. tárgyas <Mesét> elmond, elbeszél, előad.
Elmesélte a János vitézt a gyerekeknek. Meséld el még egyszer! Már egyszer elmeséltem. □ Bandikának
el kellett mesélni a madaras bicskát. (Kosztolányi Dezső) A szöveg
| elmesélte, mily istentelenűl | bánt a vitéz gróffal a gaz török. (Szabó Lőrinc)
- 2. tárgyas <Elbeszélő, ill. csevegő, könnyed modorban> elbeszél vmit. Elmesélte, mit csinált előző nap. Elmesélte nyári kalandjait. Az író itt elmeséli, mi történt az előző fejezetben. Meséld már el, hogy volt!
- 3. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) Bizonyos ideig, ill. hosszasan mesél. Két órát is elmesél egyfolytában. Esténként szívesen elmesél. □ Elmesélne nekem éjfélig. (Jókai Mór)
- elmesélés; elmesélget; elmesélhető; elmesélő; elmesélt; elmeséltet.