Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELMESÉL
ELMÉSKEDIK
ELMÉSSÉG
ELMESZESEDÉS
ELMESZESEDIK
ELMESZÜLEMÉNY
ELMETÉL
ELMETSZ
ELMEZAVAR
ELMOND
ELMONDHATATLAN
ELMONDHATÓ
ELMORZSÁL
ELMORZSOL
ELMOS
ELMOSÓDIK
ELMOSOGAT
ELMOSOLYODIK
ELMOZDÍT
ELMOZDUL

ELMÉSSÉG [e] főnév -et, -e [ë, e] (választékos)
  • 1. Az elmés melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság v. képesség; vkinek, vminek ilyen volta; szellemesség, ötletesség. Az író elméssége; a találmány, a társalgás elméssége. □ Nem ismerem még párod Az elmésségben, szép varróleány! (Petőfi Sándor) Megismerlek kitünő elmésségedről. (Arany János–Shakespeare-fordítás) [A francia bohózatokban] minden, még az elmésség is konvenció. (Ambrus Zoltán)
  • 2. Elmés, szellemes ötlet, tréfa. Elmésségeket mond. □ Amit ti itt velem tesztek, az igen rossz elmésség. (Jókai Mór) Az elmésségek és ötletek mellett itt virágzik legjobban a pletyka is. (Mikszáth Kálmán) Mulattató történeteket mesél, és elmésségeket mond. (Ambrus Zoltán)