ELMÉRGESEDIK [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
- 1. <Seb, ritk. sebes testrész> elgennyesedve gyulladásba jut. Elmérgesedik a pattanás. Elmérgesedett az ujja. Ne kapard fel azt a szúnyogcsípést, mert elmérgesedik!
- 2. (átvitt értelemben) Kiélezetté, gyűlölködővé v. gyűlölködés okává válik vmi; kiéleződik, elfajul. Elmérgesedik a helyzet, az ügy, a vita. □ Az ország hangulata elmérgesedett. (Vas Gereben)
- 3. (irodalmi nyelvben, régies) Megmérgesedik, felmérgesedik. □ Klára (elmérgesedve felkiált). Ugyan mi a tüzes milliom istennyilát keres már kend elől-hátul? (Jókai Mór)
- elmérgesedés; elmérgesedett; elmérgesedő.