ELBŰVÖLŐ melléknév -n v. -en [e], -bb (választékos, túlzó)
Olyan személy, dolog, aki, amely elbűvöl (1) vkit. A hallgatókat játékával, énekével elbűvölő színész, énekes. || a. Mindenkit magával ragadó, különlegesen megnyerő, rokonszenvet keltő; elbájoló. Az asszony elbűvölő modora; elbűvölő szépség, báj. A leány elbűvölő kedvessége mindenkit megbabonázott. A háziasszony elbűvölő mosollyal üdvözölte vendégeit. □ A
dalt a bazaltsziklák visszhangoztaták
A király nem bírt magával, a dal édes, elbűvölő hangjai ragadták őt arra felé. (Jókai Mór) Az elbűvölő álomkép
világos nappal megjelent előtte. (Herczeg Ferenc) Csupa édes és elbűvölő érzés: az iskola
(Móricz Zsigmond)